Vienna - Bangkok - a nagy ugras keletre
Az EVA Air, taiwani legitarsasag BR62-es jarata, Becs - Bangkok - Taipei iranyaba, egy koverke Airbus A330-200-assal. Utazasi magassag 11350m kornyeken, gyorsan del-keletnek vesszuk az iranyt. Hipp-hopp mar Torokorszag felett vagyunk, eszakra Gruzia, Ormenyorszag es Azerbaidzsan szikar hegyei tornyosulnak, mikozben berepulunk Iran legterebe. A Kaszpi tenger epp, hogy nem latszik. A logikus utvonal Afganisztan lenne, de elotte egy hatarozott deli kiterovel Pakisztan fele vesszuk utunkat. Ha megtamadjak Irant is, akkor jo nagyot kell majd kerulni, hogy az Irak-Iran-Afganisztan osszefuggo harmast kiszurjek az utvonalbol. Meg Pakisztan elott egyszerre hirtelen beesteledik, leven napkeletnek utazunk, gyorsitjuk az idot. Na de persze nem ezzel foglalkozom repules kozben, hanem Matsushita jovoltabol mindenkinek odarakott szorakoztato rendszerrel. Mig mashol a karfaban talal az ember egy par gombot - audio csatorna valtas fel/le, stewardess hivasa - addig itt egy egesz control panel, a karfabol kiveheto formaban all rendelkezesre. Az egyik fele egy PlayStation 1 DualShock controllert idez, csak a ket analog joystick hianyzik rola. De ott a negyiranyu vezerlo a baloldalon es a A/B/X/Y gombnegyes a jobboldalon. Ha megforditom, egy hagyomanos telefon kerul elo. Minden ules tamlajaban sajat LCD kepernyo van, amin felszallas utan gyorsan kis menurendszer jelenik meg. Az iranyitas egyszeru, a lehetosegek tagasak:
meg Devenyi Torpedo Tibor is orulne mindennek. Ra is kuszok gyorsan a filmes temara, tobb kategoriara osztva valogathatok, osszesen legalabb 15 filmbol. Az egesz egy sajat DVD jukeboxkent mukodik: a filmeket tetszes szerint inditom, allitom, csevelem jobbra-balra. A mellettem ulo arc a Gyuruk ura: A Kiraly Visszaterese c. opuszt valasztja, a biztonsag kedveert mind az utazas elejen mind a vegen megnezi az egeszet. En az azsiai valasztekot boklaszom, eloszor a g@me c. trendi csopogos-kegyetlen-romantikus japan csodat nezem meg. Kozben persze jon a kaja, stb., allando megallitas, visszatekeres, mar csak a feliratok miatt is. Es a rendszer mukodik, ezek tenyleg ideraktak egy 235 parhuzamos felhasznalos video es audio jukebox-ot. Utana probalok aludni, de sehogy sem megy, igy bevallalom altatonak a Starsky & Hutch-ot, ami minden varakozasnak megfeleloen tenyleg nagyon szar. Tovabbi alvasi kiserletek kozepette a szomszedom LCD-jen keresztul kb. vegignezem az Against the Ropes c. klise-nyal-feluletes based-on-a-true-story muvet, amiben Meg Ryan meg mindig 20 evvel fiatalabbnak nez ki sajat maganal. A muelvezethez sokat hozzaad az LCD rendes latoszogon kivurol valo nezese - igy egy kb. negativ kepet kap az ember - a szereplok fogai feketellenek, a szinek forditottak, a sotet sikator fenyesen vilagit bele a szemembe. A mu erthetosegebol semmit sem von le, hogy nem hallok semmit a parbeszedekbol. A vegen ratalalok egy Hanochi (A half confession) c. japan dramara, ami szikrazoan jo a maga visszafogott tarsadalom es emberseg abrazolasaval. Csodas betekintest enged egy erosen tekintely elvu rendszerbe, no meg emberi tartasba es elszantsagba. Es meg ugy is csodalatos a film, hogy nem erek a vegere, mert kozben megerkezunk Bangkokba. Bangkok - ahol hajnali 5-kor is kurva meleg van. Es ahol a repteren a biztonsagi-szeru egyenruhas alkalmazott is elkezd keregetni - "moni-dollar? gimmi!" szavakkal. Minden taxis megprobal meggyozni, hogy olcsobban visz be a hivatalos repteri busznal, megha az legalabb ketszer annyiba is kerulne. lelkesen nyomjak, toretlenul, nagy elszantsaggal. Hat itt virrad ram a reggel, a repter elott ulve, az Airport Bus 3-mas jelzesu jaratara varva, amint a hatterben egy autopalya zajong.
darkeye |
