penzvaltasUgy nez ki Laosz is a dollarbolt-szocializmust nyomja, de legalabbis a vizumert a hataron dollarban kell fizetni, kp-ban, es semmi masban. Kicsit arra emlekeztet, mint amikor 1999-ben a budapesti finn nagykovetsegen a finn vizumert csakis nemet markaban lehetett fizetni. Mielott kerdeztem volna, hogy miert nem lengyel zlotyiban, az legalabb utba esik, megosztotta a rejtely okat velem az ugyeletes kislany: megunta atszomolni az allandoan valtozo atvaltasi ratakat, es kesz. Igaz, hogy akkor mar egy ideje kozos penz volt a nemet es a finn marka, fix atvaltassal. De a penzugyi egyesules kovetese helyett inkabb lathatoan azzal foglalkozott, hogy elkeseredettseget, miszerint hiaba beszel finnul, kishazankban ragadt, mindenki mason megbosszulja, aki az altala ohajtott orszagba utazik. Na de vissza Bangkokba. A laosziak kedveert megfelelo deviza/valuta papir szeleteket megszerzendo egy Thai bankba vezet az utam.
Azt mar korabban megtudtam, hogy a bankkartyamrol nem tudok kozvetlen dollarban penzt felvenni, ezert veszek ki nemi penzt Thai Baht-ban, hogy visszavaltsam fizikai dollarra. Ha penzvaltassal foglalkoznek, meg egyeb szabalyokat is bevezetnek, mint pl. nem engednek kozvetlen valtast a helyi penz es a kivant valuta kozott, hanem csak attetelesen, mondjuk Malay Ringgit-en keresztul, amit pedig valamilyen kiralyi rendelettel kiadnek egy szuk kasztnak monopoliumba - persze megfelelo juttatas fejeben. Szerencsere azert ennyire nem bonyolult a helyzet, nemi igazoltatas fejeben keszsegesen visszavaltjak a Baht-omat, ami nem oly reg meg dollar volt a szamlamon. Kis potyoges a gepbe, a banki alkalmazott sajat chip-kartyajat parszor a masinajaba rakosgatja, penztar kinyit, stb. Odaadom a Baht-ot, hatramenes, szamolgatas, es idovel csak elokerul a kivant dollar. Igen am, de 100 dollaros banjegy formajaban. Es mar elore latom a masnap delutani helyzetet, a laoszi hataror szinlelt sajnalkozassal teli mosolyat: habar csak $30 a vizum, de hat sajnos, nagyon sajnos, nem tudunk visszaadni. No meg egyebkent is, a $100-ost sok helyen nem fogadjak el, leven hamisitjak, meg amugy is tul nagy cimlet. Ezert mondom az emberunknek, hogy $20-asokban kerem a penzt. Az arcan nemi zavar, kiul ra a homokora. Lathatoan egy CustomerDoesNotAcceptDollarBillException-t kapott be a rendszerebe, ami egeszen az arcizmokat mozgato idegpalyaig propagalodott, mert semmi sem fogta el korabban. Porbal meggyozni, hogy jo lesz ez nekem, higyjem el, de nem allok kotelnek. Merlegelem, es o a kis zseles hajaval lenyegesen egyszerubb esetnek tunik mint a holnapi szocreal laoszi hataror. Aztan alkudozik, hogy talan $50-os cimlet megfelelne-e, de valahogy vegulis ez sem megy. Es akkor kiderul, hogy miert akkora problema ez (hisz latom a hatterben a kisebb bankjegyeket, van belole eleg): az egesz tranzakciot vissza kell csinalnia. Es konkertan, egy teljes rewind muvelet: a Baht-bol valo visszajarot visszaadom neki, a bizonylatot is, visszaadja az en Baht-omat, en is a dollart, majdnem visszafele is beszelunk. Es eljutunk ismet a kiindulo pontra. Es akkor minden elorol: utlevel, chipkartya, potyoges, fioknyitogatas. Baht, visszajaro. Hoppa, mas a visszajaro. Es itt jon a fordulat, ami majdnem feler az en Malay Ringgit-es otletemmel: minden cimletre mas az atvaltasi rata! Es lam, valoban, a bizonylatomon is szepen cimletenkent kulon-kulon arany van jelolve, hogy szepen lassam a kis szememmel. Igy csak nem az egyszeru hivatalnoki munkaundor volt a dolgok kerekkotoje, hanem bizony ugyanaz a mennyisegu dollar $20-asokban mas osszegbe kerul. Hoppa. Be kell valljam, lenyugoztek.
darkeye |
