Ismerkedes a helyiekkelA hotel ceremoniai utan nyakamba veszem a 'varost', ami inkabb egy falu. Legeloszor a helyi gyerek-foci-csapatra leszek figyelmes, ahogy rugjak a bort. Persze kikerul a labda a palyarol, amit a szembe kocsmaban ulo kulfoldi turista rug vissza nekik. No meg a nepes rajongo taborra.
Ot lepessel arrebb egy Wat-ba utkozok, aminek elotereben szerzetesek ulnek. Mar messzirol latom, hogy turistakkal beszelgetnek, igy en is besetalok az udvarra.
Kisvartatva megszolit egy kisgyerek szerzetes, majdhogynem tokeletes angolsaggal. Es a legoszintebben elkezd ismerkedni: kerdezi ki vagyok, honnan jottem, milyen a csaladom. Es mesel magarol is. Elmondja, hogy ez az o Wat-ja, az altalanos iskolaba jar, ami hozza tartozik, ket novere van. Meginvital magaba a templomba, hogy ott sok buddha szobor van, jol lehet fenykepezni.
Tovabb megyek a Mekong partjara, ami vegig kiseri a "belvarost." Burjanzo novenyzet, szeles folyo, palmafak es kiulos helyek sorakoznak egymas mellett. A folyo tele hajokkal. Ahogy jarok a parton, kakasokat latok, embereket, turistakat, boltokat. De az egesz valahogy ido-elotti, szuz, artatlan. Ahogy gyerekek jatszanak a folyoban traktori-gumi-belsokkel.
Es az emberek kedvesek. Ahogy a kis szerzetes az elobb, valamelyik odajon hozzam, hogy nem akarom-e a naplementet egy hajorol nezni. De nem az a tolakodo a hozzaallas, mint Bangkokban. Kedves, egyenes, oszinte. Ajanlja a szolgaltatasat, es el is mondja melle a tortenetet: egyebkent butorkeszito mester, de ilyenkor hajokat vezet. De csak alkalmazott, nem az ove a barka. De egyszer lesz majd neki is. Erdeklodik, hogy en honnan es merrol. Korbe is visz a hajojaval, amit a kisoccse vezet idonkent, mert hogy tanitja vezetni. Elmondja, hogy merre erdemes elmenni a kornyeken, persze mindenre van megoldasa, ha megbiznam vele. Es megsincs az az erzesem, hogy atver, hogy turista-csapdaba estem.
darkeye |
